Jan Csernoch utazási naplója

VIDEÓ! Miért kellene a spanyoloknak bocsánatot kérniük egy olyan bűnért, amit nem a ma élő nemzedék követett el? Nos, szerintem bocsánatot kellene kérniük. Ennek már csak szimbólikus jelentősége lenne, mert a történelem menetén nem sokat változtatna. Nem csak azért kell bocsánatot kérni, mert legalább 10x annyi embert mészároltak le, mint a hitleri Németország, hanem mert létrehoztak egy földrésznyi meszbtic kultúrát, amelynek szépségével és értékeivel egyáltalán nincsenek tisztában, mondhatjuk azt is, hogy megvetéssel viseltetnek irányába. Ezért gondolom azt, hogy a ma élő spanyolok tovább viszik elődeik bűneit és nem néztek még azokkal szembe.

Follow up:

A latinok a hazájukat patriának (atyaföld), míg Spanyolországot, mint kultúrájuk egyik eredőjét madre Espanának (Spanyolország anyának) nevezik. Bár ilyen anyát kevesen akarnak maguknak, egy olyat, amely "megerőszakolja", kirabolja, idegenek által börtönbe vetteti, majd le is köpi a saját fiát.

Mikor a spanyolok gyarmati sorba döntötték az amerikai kontinens általuk adminisztrált részét közel 70-80 millióra becsülhető indián lakosságot hajtottak uralmuk alá. Másfél évszázad múlva ez a lakosság 3,5 millióra redukálódott. Ezt a dicstelen munkát a behurcolt betegségek, a mészárlás, és a halálba dolgoztatás számlájára lehet írni. Csak Potosiban 8 millió indiánt és később afrikai rabszolgát dolgoztattak halálra az ezüstbányákban. Ha Auschwitz egy negatív lenyomat Földünk auráján, akkor milyen lehet Potosi? A németek azóta is a bűneiket kompenzálják, míg a legtöbb spanyol még csak nincs is tisztában azzal, hogy mit is tettek ősei.

Sok tényt lehetne itt sorolni, de egy másik nagyon meglepő információ, hogy James Watt gőzgépét és tulajdonképpen ezáltal az ipari forradalmat egy olyan bank támogatta, amely afrikai rabszolgakereskedelemből szerezte vagyonát. Az emberkereskedelmet pedig a portugálok mellett legfőképpen a spanyolok vették igénybe. Egyes becslések szerint 20, mások szerint akár 100 millió embert is áthurcoltak Afrikából az újvilágba, hogy ott az árukat terményekre (cukor, gyapot, kávé, kaucsuk, kakaó, dohány stb.) váltsák be. Az egészben a tragikomikus, hogy nem Spanyolország és Portugália volt a latin-amerikai gyarmatok haszonszerzője, hanem rajtuk keresztül a britek, németek, hollandok és később svájci bankárok gazdagodtak meg az ibériai nemesség és királyok sorozatos rossz döntései hatására. Kicsit általánosítva az egész mai Nyugat-Európa az amerikai és a többi gyarmat kizsákmányolásának köszönheti jólétét. Ezt a témát még sokáig lehetne tényekkel alátámasztani, mert nagyon sok könyv szól arról a történelemről, amit nekünk nem tanítanak az iskolákban.

A fent látható jelent az 1997-es Amistad című Steven Spielber filmből származik. Ebben a tíz percben tökéletesen össze van sűrítve mindaz, ami majd 300 éven át zajlott, s melynek során a spanyolok, portugálok, angolok, franciák és hollandok sokmillió embert szállítottak át Afrika nyugati partjairól az új kontinensre, hogy ott bányákban és ültetvényeken dolgoztassák őket. Egyfelől az indián lakosság nem bírta a nehéz fizikai munkát, másfelől miután egy pápai bulla az őslakosokat emeberi lénynek nyilvánította 1537-ben, már nem lehetett rabszolgaként dolgoztatni őket. Szükség volt tehát a kemény fizikai terhelést is bíró négerekre, akiket egyszerűbb volt megvásárolni, mintsem sokáig etetni vagy felnevelni.

Úgy látszik a rendező hasonló könyveket lapozgatott, mint ahonnan én a fenti állításaimat kölcsönöztem. A "Latin-Amerika vérző erei" Eduardo Galeano nevű uruguayi író 1970-ben kiadott műve a kontinens többszáz éven át tartó gyarmati (spanyolok, portugálok) és posztgyarmati (brittek és USA) kizsákmányolásának szomorú kronológiája. Ez az az írás, amelyet Hugo Chavez az Amerikai Országok csúcstalálkozóján 2009-ben Obama elnök kezébe adott (Las venas abeirtas de America Latina, vagy Open Veins of Latin America).

Lépésről, lépésre megpróbálom a könyv alapján értelmezni a filmben látható jelenteket.

1. Az európaiak az Afrikában dúló törzsi háborúkat használták ki, amely amúgy is fogjok ejtésével járt. Ők csak megbíztak egy réteget, akik elvégezték nekik a piszkos munkát. Ezért látható a klipben, hogy afrikaiak fogják el a benszülötteket és hogy az európaiak fegyvereket adományoznak a munkáért cserébe.

2. Ezután spanyol, portugál, később inkább britt vagy esetleg holland hajóra rakták őket (Bár a filmen, ha jól emlékszem, akkor amerikai zászló lobog, de mégis a hajó portugál. Ennek ellenére spanyolul beszél a legénység - ez ebből a szempontból lényegtelen).

3. Az embereket általában állati körülmények közt szállították. Ezek a nyomorultak, akik sokan még tengert sem láttak nem tudták, hogy hol vannak és hogy a fehér ember milyen céllal viszi őket ismeretlen helyre. Mivel sokan azt gondolták, hogy a fehér ember táplálékai lesznek, ezért vízbe vetették magukat, vagy más módon lettek öngyilkosok. A filmben is láthatunk egy ilyen jelentet.

4. A legénység nyilvánvalóan a használhatóbb nőket meg is erőszakolta. Erre utal az a jelent, mikor a fedélzeten táncolnak.

5. Egy idő után elkezdték kiválogatni az erőseket, szépeket, egészségeseket a gyéngéktől. Mikor itt a filmben rájönnek, hogy nem jut majd elegendő táplálék mindenkinek, akkor már csak azokat táplálják, akiket majd el is fognak tudni adni a célállomásnál.

6. A szükségtelen terhet vizbe ölik. Itt az látható, hogy követ kötnek rájuk és a tengerbe dobják őket. Feltételezések szerint a szállított emberek 20-30%-a nem élte túl az átkelést.

7. Kubába érkezve (ami az egyik fő kereskedelmi központ volt) bekenik őket, hogy jobban csillogjanak és izomzatuk jobban látszódjék. Akik ezen a piacon nem keltek el, mert valami betegségük vagy hibájuk volt, azokat hagyták meghallni valahol, vagy belökdösték később a vizbe.

8. A filmben látható jeleneten felszállnak egy spanyol hajóra, ahol nevet adnak nekik: negro Bernardo (Berbardo néger) stb. Ezek után a gazdájuk családi nevét kapták meg.

Mikor Latin-Amerika kivívta a föggetlenségét Spanyolországgal szemben az 1823-1824 körül, a karib térségben valamivel később, akkor a rabszolgaságot is felszámolták a legtöbb helyen. Ami nagyon fontos, hogy a szabadságharc nem alulról jövő kezdeményezés volt, hanem a kreol (tehét gyarmaton született arisztokrácia, mára oligarkia) ígényeit elégítette ki, mely fenntartotta továbbra is azt a feudális rendszert, amit a spanyol korona vezetett be a kontinensre, csak saját hasznára fordította. Az alacsonyabb rétegek élete nem sokat változott, mert a feudális alapokra egy erősen kizsákmányoló neokoloniális kapitalizmus épült, melynek fenntartója pontosan a szabadságot kivívó immáron oligarkiának nevezhető felső osztály volt. A piramis alján a nincstelen és tanulatlan indiánok és afrikai rabszolgák leszármazottjai foglaltak helyet, akiket mint szabad emebereket, de gyakorlatban az óriási osztálykülönbség révén rabszolgaként zsákmányolhatták ki. Ennek a rendszernek a végrehajtói voltak ők, de a valódi busás hasznot a brittek és később az Amerikai Egyesült Államok könyvelhette el, mely ennek a rendszernek az anyagi és katonai támogatója lett évszázadokon át (l. Monroe doktrina).

Ez a rendszer a 21 században is Kuba kivételével minden országban bőrszín alapján sorolja az embereket osztályokba, amelyből kitörni csak nagyon nehezen lehet. Ezért írtam azt a címben, hogy Anibal Amaro helyében valószínűleg én is ezt tettem volna. Ő kis egyszerűsítéssel azért van ma fogságban, mert szabad akart lenni.