Jan Csernoch utazási naplója

Link: http://www.youtube.com/results?search_query=juanes+concierto+cuba&search_type=&aq=f

Valószínűleg kevesen hallottak Juanes (Magyarországon ismert dala: Tengo la camisa negra) szeptember 20-i békekoncertjéről. A mester már tartott hasonló rendezvényt 1 évvel ezelőtt, mikor Ecuador és Venezuela vitába keveredett Kolumbiával, egy az utóbbi által Ecuador területén végrehajtott FARC (Kolumbiai Fegyveres Forradalmi Erők) ellenes katonai akció kapcsán.

Follow up:

Juanes (Juan Esteban Aristizábal Vasquez) egyébként 17 Latin Grammy birtokosa, heves tiltakozást váltott ki a Miamiban élő kubai emigránsok egy részétől, akik úgy vélték, hogy ezzel koncerttel a szigeten uralkodó rezsimet legitimizálja a zenész. Ezzel a tiltakozásukkal majdnem megakadályozták, hogy a kubai nép ebben a fantasztikus élményben részesüljön, hogy legalább 1 napra felszabaduljon a rá nehezedő nyomás alól.

A fellépők között volt a spanyol Miguel Bosé, a kubai Amaury Pérez és a szintén kubai Orishas rapbanda is. Utóbbi több mint tíz éve nem lépett föl hazájában. Először lépett fel a kubai közönség előtt a szigetországból származó Cucu Diamante és együttese, a Yerbabuena. A koncertet a puerto ricói Olga Tanón nyitotta, aki Puerto Ricót és Kubát egy költőtől idézve a madár két szárnyának nevezte (egyértelmű utalás a szabadságra).

Nem tudom megerősíteni az információt, de mivel a koncertre nem találtak támogatókat, ezért a Juanes és Miguel Bosé maguk fizették a szervezési és logisztikai költségeket, ami kb. 300.000 USA dollárba került. A koncert ingyenes volt, többek között az ideológia mellett azért is, mert a napi kb. 1 dollárnyi hivatalos bérért dolgozó kubaiakkal szemben nem lenne szép gesztus kifizettetni egy koncertbelépőt. A szervezők szerint 1.150.000 fő volt jelen a Forradalom terén, ahol utoljára II. János Pál látogatásakor volt ekkora tömeg. Ez azt jelenti, hogy minden 10. kubai ott volt a koncenten. Juanes később szeretne hasonló békekoncertet Miamiban, valamint a mexikói USA határon is. Juanesnek egyébként van egy rég óta működő alapítványa hazájában a kolumbiai Medellinben, ahol a több, mint 50 éve dúló fegyveres konfliktus áldozatául esett gyerekeken segít. Szerintem keves művész tesz többet Latin-Amerikáért.

Hogy miért van szükség békére Latin-Amerikában, ahol Kolumbiát leszámítva nincs állandó fegyveres konfluktus, az egy hosszabb elemzést igényelne. Vissza kellene mennünk egészen oda, hogy megérkeztek a spanyolok és mit műveltek, majd pedig 1820-tól a felszabadulástól kezdve az oligarchia és az Amerikai Egyesült Államok (l. Mondroe doktrina) szerepe és felelőssége a helyi politikai és gazdasági helyzetért egészen napjainkig. Ezzel talán majd később foglalkozom.